Ég a szemem. Régen nem írtam már. Nem volt mit. Mostanában csak légüres tér van körülöttem.
Ösztönből élek. Itt is vagyok, de máshol is. Nem tudom a valódi énem hol van. Bármit megcsinálok, de semmit sem élvezek. Semmiben sem látom a saját lényemet, azt az embert, akinek ismertem magam.
Elegem van már a "nyálverésből"... komolyan. Elegem van már mindenből magam körül. Mégis megyek tovább.
Elizabeth: "Kín minden lépés mégis megyek tovább"
Hát így vagyok én is. Bár a kínt is tompán érzékelem, mint mindent. Minden csak egy villanásnyi időt tölt ki bennem. Elgondolkoztam melyik a jobb? Széttépve lenni a fájdalomtól vagy ez az ólmos nehézség? Egy szinten mozognak. Ez se jobb.
Szeretnék lángolni, újra érezni azt az energiát, ami régen kitöltött. Miért nem vagyok már rá képes??????????????
Sok kérdés, amire nincs válaszom.
" Nekem ez a hely már nem mond semmit. Nekem ez a hely egy rémálom. Nekem ez börtön ahol ragad a körmöm alá vakolat, tégla, máz. Ahogy kaparok tíz ujjal ki a fényre, nincs nappalom se éjszakám. Nekem ez a hely egy kényszerzubbony, nekem ez a hely egy zárt osztály. Nekem ez börtön, ahol feszül a bőrömön egy tetovált sorszám!"
Na ez van.... pont.
Jó éjt mindenkinek!
