"Hiába álmodik, átkozott az élet itt"
Most többre nem telik tőlem, csak pár kusza, értelmetlen sorra.
"Egy nőnek mindent bírni kell, a vére mégsem fogyhat el. Csak öntözi a felszakított földeket"
Túl hideg a reggel.
Túl kegyetlen.
Dermesztő a napsütés.
Fagyasztó a csönd.
A nyugalom gyilkos.
A fájdalom lüktető.
Az emlékek hazugok.
Az értelem könyörtelen.
Az érzelem halott.
Az idő pazarlás.
A jelek csalhatatlanok.
S én mi vagyok?
Ki vagyok?
Nem emlékszem magamra.
Idegen vagyok.
Ennyi tellett tőlem... majd holnap...holnap majd jobb lesz.
